Gondoltam, mivel a jövő hetem úgy is elmegy az érettségivel
nem nagyon lesz időm írogatni. Ezért most előre dolgozom. Az elmúlt napokban
elhatároztam, hogy felelevenítem elhanyagolt kapcsolataimat. Így sikerült még
egy pontot a Facebook oldalára írnom, most még többet járok fel. Manapság már
az SMS sem divat? Mindenki ott ír. Tény, olcsóbb, a többség ott van fent. Na, sebaj,
olyan mindegy. Így esett, hogy több
emberrel beszélgettem az elmúlt egy hétben, mint egy hónapban úgy átlagosan.
Talán ez hiányzott, az emberi kapcsolatok, mostanában sokkal többet mosolygok,
a boldogságfaktorom is emelkedett néhány számmal. Több olyan ember is volt,
akivel utoljára tavaly karácsony környékén beszéltem. Meglepően örültek, amiért
írtam. Hát még én, amiért ilyen lelkesek voltak.
A meleg ismerőseim száma is megnőtt, mindenki nagyon kedves,
többen hozzám hasonlóak, így mindig akad valami jó téma, amit ki lehet vesézni.
A meleg társkeresőkkel még nem volt elrettentő tapasztalatom, azon kívül, hogy
a látogatók között elég gyakori a 35-70 éves korosztály. Addig nincs is semmi
baj, amíg csak látogatnak. Szerencsére, akik rám írtak idáig még beleesnek az
elfogadható korosztályba, elvégre barátokat keresek nem apákat. Mondjuk volt
egy teljesen hasonló érdeklődéskörű harmincas pasi, akivel elég jól
elbeszélgettem egy alkalommal. De az óta se volt még fent, hasonlóan egy másik
újonnan szerzett ismerősöm, akivel jobban is megismerkednék, de hát ez van.
Legutóbb vacsoravásárlás közben összefutottam egykori Wing Tzun edzőmmel, mondta, hogy nézzek vissza néha-néha edzésekre. Sajnálja, hogy abbahagytam, mert volt hozzá érzékem, meg tehetségem. Nos, erre én is csak annyit tudok mondani, hogy sajnálom. De már csak másfél hét és elkezdhetem ismét. Igaz nem nála, mert az nem lenne praktikus. Azért majd egyszer-egyszer visszalátogatok hozzá is. Elkezdtem kicsit ráedzeni, hogy ne legyen olyan megerőltető az első néhány alkalom. Valamiért a napi rendszerességet nem tudom tartani, mindig közbejön valami. Sebaj, hamar hozzászokom, főleg mert olyat csinálok, amit szeretek.
Legutóbb vacsoravásárlás közben összefutottam egykori Wing Tzun edzőmmel, mondta, hogy nézzek vissza néha-néha edzésekre. Sajnálja, hogy abbahagytam, mert volt hozzá érzékem, meg tehetségem. Nos, erre én is csak annyit tudok mondani, hogy sajnálom. De már csak másfél hét és elkezdhetem ismét. Igaz nem nála, mert az nem lenne praktikus. Azért majd egyszer-egyszer visszalátogatok hozzá is. Elkezdtem kicsit ráedzeni, hogy ne legyen olyan megerőltető az első néhány alkalom. Valamiért a napi rendszerességet nem tudom tartani, mindig közbejön valami. Sebaj, hamar hozzászokom, főleg mert olyat csinálok, amit szeretek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése