Úgy gondolom mindenkinek vagy egy sötét oldala, egy rejtett
énje, ami olyakor szükség esetén előbújik. Nekem is van egy ilyen védelmi
mechanizmusom, ami legfőképp az agyamat próbálja védeni a megrázkódtatásoktól.
Ilyenre példa apum halála. Autóbalesetben hunyt el, mikor meg akart előzni egy
másik autót, de a két autó visszapillantója túl közel került egymáshoz, így
félrerántotta a kormányt, hogy ne okozzon kárt. Az autó felborult, pörgött
egyet a levegőben, apu kirepült a szélvédőn. Mikor aznap este elmondták, ez a „védőpajzs”
óvott meg és még mindig is óv a lelki tehertől, akkor azt mondtam magamban „rendben,
de az élet megy tovább”. A mai napig nem hullattam egy könnycseppet sem. Még
csak nem is érzem hiányát. Ugyan ez elmondható a dédszülők halálára is. Velük
kapcsolatban sem érzek semmit.
Olyankor is előjön, mikor valaki vagy valakik nyilvánosan megaláznak. Képes vagyok továbbsétálni. Ezzel azonban csak az a baj, hogy ezt mindaddig tudom fenntartani, amíg azok a személyek ott vannak. Utána minden előjön, hibásnak érzem. Megrázóbb élményeknél szerencsére elég tartós a dolog. Egy valamitől igazán ki tudok borulni, amikor a közvetlen környezetemben lévőket bántalmazzák, nem kell fizikálisan elég, ha szóban. Azt nem bírom elviselni. Olyankor már szoktam szólni, ha tetszik, ha nem.
Ritkán folyamodok fizikális erőszakhoz, sőt szinte soha. Elvégre edzéseken sem azt tanultuk, hogy verjünk meg mindenkit, csak ha önvédelemre szorulunk. Nem vagyok az erőszak embere, sőt gyűlölöm.
Senkit nem bíztatok, hogy akárhányszor valami problémája van, az fizikálisan próbálja megoldani. Azt viszont tanácsolom, hogy ne engedjétek elszabadulni a dolgokat. Tartsatok rövid pórázt, mert ha egyszer elengeded nehéz lesz visszahúzni.
Így történt ez velem is, amiről már egy korábbi bejegyzésemben írtam. Hagytam magam elnyomni, nem szólta soha vissza. Meg is lett az eredménye. A legmélyéről kellett visszamásznom. Nagyon nehéz volt. Nem kívánok ilyet senkinek. Fontos éreztetni másokkal, hogy nem vagyunk lábtörlők. Igen is álljatok ki magatokért. Senkinek nincs joga bírálni benneteket. Erre ott vannak a közeli barátok. Az is elengedhetetlen, hogy a barátaitokon segítsetek kiálljatok mellettük ha hasonló helyzetbe kerülnek. Ketten már többre vagytok képesek. És talán mások is képesek lesznek felvenni a harcot.
Olyankor is előjön, mikor valaki vagy valakik nyilvánosan megaláznak. Képes vagyok továbbsétálni. Ezzel azonban csak az a baj, hogy ezt mindaddig tudom fenntartani, amíg azok a személyek ott vannak. Utána minden előjön, hibásnak érzem. Megrázóbb élményeknél szerencsére elég tartós a dolog. Egy valamitől igazán ki tudok borulni, amikor a közvetlen környezetemben lévőket bántalmazzák, nem kell fizikálisan elég, ha szóban. Azt nem bírom elviselni. Olyankor már szoktam szólni, ha tetszik, ha nem.
Ritkán folyamodok fizikális erőszakhoz, sőt szinte soha. Elvégre edzéseken sem azt tanultuk, hogy verjünk meg mindenkit, csak ha önvédelemre szorulunk. Nem vagyok az erőszak embere, sőt gyűlölöm.
Senkit nem bíztatok, hogy akárhányszor valami problémája van, az fizikálisan próbálja megoldani. Azt viszont tanácsolom, hogy ne engedjétek elszabadulni a dolgokat. Tartsatok rövid pórázt, mert ha egyszer elengeded nehéz lesz visszahúzni.
Így történt ez velem is, amiről már egy korábbi bejegyzésemben írtam. Hagytam magam elnyomni, nem szólta soha vissza. Meg is lett az eredménye. A legmélyéről kellett visszamásznom. Nagyon nehéz volt. Nem kívánok ilyet senkinek. Fontos éreztetni másokkal, hogy nem vagyunk lábtörlők. Igen is álljatok ki magatokért. Senkinek nincs joga bírálni benneteket. Erre ott vannak a közeli barátok. Az is elengedhetetlen, hogy a barátaitokon segítsetek kiálljatok mellettük ha hasonló helyzetbe kerülnek. Ketten már többre vagytok képesek. És talán mások is képesek lesznek felvenni a harcot.
Nincs olyan jóság és szeretet, nincs olyan emberi vagy isteni hatalom, amely kívülről bele tudna nyúlni a sorsunkba, és helyettünk megvívná a legdöntőbb harcunkat.
Müller Péter
őszinte részvétem.... nagyon becsülendő egy tulajdonságod, hogy kiállsz mások mellett. Sajnos sokan csak az önös érdekeket nézik... ilyen védekezés rám is jellemző, úgy elengedem a bántásokat a fülem mellett, hogy csak na és megpróbálok tudomást se venni a dolgokról. Sajnos erre is már ráfáztam, meg ha éppen az ellenkezőjét csináltam akkor is.Helyzet és ember függő ez... de teljesen megértelek és egy idézet a végére !
VálaszTörlés"Azt állítom, hogy fontos az érzelmek kimondása. Vajon erre nem lehet ráfázni? Dehogynem lehet, ha valaki nem az adott helyzetben és adott pillanatban mondja ki. Ebben a világban, sajnos, nagyon sokszor nem lehet őszintén kommunikálni, nem lehet őszintén elmondani, hogy egy adott helyzetben mit érzek, mit gondolok. Ha valaki ennek ellenére mégis megteszi, vagyis a nem megfelelő helyzetben és pillanatban őszinte, akkor nagyon sokszor hülyének fogják nézni és kihasználják. A külvilágban tehát nagyon sokszor nem lehet a pozitív emberi értékek szerint funkcionálni. Nem lehet." /Csernus Imre/