Az első...

Az első beszélgetésre is sor került a délelőtti órákban. Elég kellemetlenül éreztem magam, amikor anyu mellém ült az ágyra és azt, mondta kicsit beszélgessünk. Nem tudtam mit kellene mondani, de ő sem tudta mit mondjon. Feltett néhány kérdést, mint a miből gondolod? Mi váltotta ki? A lányokkal nagy csalódás volt?
Érdekes, hogy a meleg szó csak egyszer hangzott el a szájából, mintha kerülné az említését. Próbáltam összeszedetten viselkedni. Nem jellemző ránk a kommunikáció ilyen mélységekben való megnyilvánulása. Így mindketten elég esetlenül boncolgattuk a kérdést.
Úgy vélem sem anya sem nevelőapám nem akarja egyenlőre még biztosra venni, hogy meleg vagyok. Anya azt tanácsolja menjek el szórakozni, ismerkedjek. Persze itt heteró klubokról beszélt. Nem tudom mi értelme lenne egy csomó heteró között ücsörögnöm, mert ugye táncolni azt nem szeretek, legalább is nem Diszkókban. Mondtam, eddig sem jártam el, miért most döntenék másként, meg nem az én világom.
Tényleg jól fogadták, csak a beletörődésen még nem igazán estek át. Kaptam tőlük olyan érvet, hogy a média, nők és apa nélkül nőttem fel. Valamint a rossz férfi ideálok hozhatnak ki belőlem ilyen reakciókat.
Erre csak összeráncoltam a szemöldököm.
A lányokkal való csalódás is indok volt. Mert még nincs kellő tapasztalatom, még nem jött el az igazi stb. A lányokkal való szex is szóba került, óvatosan próbált közelíteni. A lényege az volt, hogy minden működött-e. Igen nem volt semmi gond, egy alkalommal sem, ez idáig oké, csak érzelmi alapon nem volt semmi. Erre azt kaptam, hogy ez jó pont, ha az ágyban minden rendben. És még mindig csak több lánnyal kellene megismerkednem. Mert nem tudhatom milyen az a nagy szerelem, mert még nem volt kellő barátnőm.
Mindemellett azért elmondta, hogy ezek után sem fognak másként kezelni. Arra viszont kérnek, hogy ne "híreszteljem", nem maguk miatt, hanem miattam, mert ez annyira még nem elfogadott, hogy ne érjen diszkrimináció a majd egykori munkahelyemen vagy az egyetemen. Példának felhozták Friderikuszt, Csonka Andrást.

Ezzel nincs is semmi baj, nem készültem rátetováltatni a homlokomra. Az aggaszt, hogy még azt hiszik változtatni lehet. Mondják, hogy nem akarnak változtatni, meg ők elfogadják és a többi és a többi, azonban érezni a mondandójukból, hogy reményt látnak a heteró létben.
Egy következő javaslat, hogy ha befejeztem a gimit, menjünk egy pszichiáterhez, mert ők nem tudnak mit mondani, tanácsolni. És hátha jobban megnyílok egy dokinak. És ő meglátja miben gyökerezik mindez. Megint mire megy ki a játék? Ha megvan a probléma forrása, már csak a gyógymód szükséges.
Nevelőfater felajánlotta, hogy elmehetünk együtt a Capella bárba, mert ő fiatalkorában sokat járt bulizni -főleg ebbe a bárba- olyan lányokkal, akik szerettek meleg szórakozóhelyekre járni, sőt még az első meleg felvonuláson is részt vett. Elmondása szerint ő sokkal normálisabban tudnak bulizni. Ez jó pont, de nem hiszem, hogy vele akarok egy ilyen helyre menni. Kissé cikis lenne.
Azt is hitték, hogy le akarok lépni, azért írtam a levelet. Meg korábban említettem nekik, hogy nem akarok Magyarországon maradni, de én nem ezen okok miatt gondoltam, egyszerűen nem szeretek itt élni. Voltam már több országban és már csak a hangulata az egyes helyeknek sokkal jobb. És amikor láttam a Toszkán vidéket, az bámulatos volt. Szintén nevelőapám elmondta, hogy szerinte a szervezőkészségemet, a szépérzékemet is a melegségem által kaptam, ebből azért lehetett következtetni. Valószínűleg ez jelen esetben így is van, de ne feledjük az ellenpéldákat a másik oldalról sem.
Egyszóval él bennük a remény, hogy sorsom nincs megpecsételve, a változás nem elérhetetlen csak tenni kell érte. Úgy gondolom volt néhány évem ezen töprengeni, hogy ki is vagyok valójában. Nekem idő kellett, most nekik is.