Befejeztem tegnap este a könyvet. És azt kell mondanom: „Hú,
aztaaaa, na meg a végén, egyszerűen, wááá”. Remek befejezés egy remek
sorozatnak. Kicsit sajnáltam is mikor az utolsó oldalakhoz értem. Nem nagyon
akaródzott abbahagyatni. Na és a poénok, hát én ennyit még könyv alatt nem
somolyogtam, mint az elmúlt 2 napban.
Mindemellett sok minden nem történt, a pénteki pihenős napot elhúztam a szombatra is. Reggelire készítettem magamnak egy öt csillagos reggelit, ebédre pedig egy sütit csináltam, ami nem is sokáig bírta az életben maradást, felfalta a család apraja nagyja. Továbbá a tegnapi napon találtam egy remek kiállítást a Majákról, már csak egy útitársat kellett találnom. Így esett, hogy ráírtam volt barátnőmre, aki, mint kiderült itt lakik a közelben. Hosszabban el is beszélgettünk. Na, aztán előjöttek az emlékek. Kicsit érződik rajta, hogy jó volna ott folytatni, ahol abbahagytuk. De azt hiszem, ennek nem sok esélye van, tekintve az én irányultságomra. Ma délutánra meghívást kaptam hozzájuk. Nem tudom, hogy éljek e vele. Hiú reményeket nem akarok táplálni, elmondani sem akarom, de hazudni sem szeretnék. Egyik ismerősömtől, azt a tanácsot kaptam, beszéljem meg vele a dogot, ha már egyértelművé vált a dolog. Mondjam, el, hogy észrevettem és, hogy én nem így érzek, mert van más, aki tetszik. Ez jó megoldásnak tűnik, nem hazudok, csupán nem mondom el a teljes igazságot.
A múzeumi látogatást már le is beszéltük, így a jövő csütörtöki programom adott. Szombaton pedig egy igen kedves barátnőmmel megyek a Szimpozion egyesület által szervezett Gálvölgyi János beszélgetős estjére.
Jövő héttől pedig kezdetét veszi visszatérésem az élők közé. Remélhetőleg az edzések ugyan olyan jó hangulatban fognak telni, mint a korábbi csapattal. Bevallom őszintén kicsit tartok az első hetektől, elvégre nem sok testmozgásban volt részem az elmúlt egy két hónapban. Eltekintve a sulis tornaórákat. Elég ciki lesz, ha már a bemelegítésnél kifulladok. Tény, hogy hamar visszaszokom, csak hát nem egy jó bemutatkozás. Sebaj, ha meglátják, hogy van hozzá érzékem, akkor talán könnyebb lesz beilleszkednem. Na, most úgy beszélek, mint ha kisebbségi komplexusom lenne.
Másrészről, nem tudom merjem-e elkiabálni, de úgy néz, ki megveszik a házunkat, így egy kicsit nagyobba költözhetünk. Anya már sorra keresi az új helyeket, talált is egyet, ami idáig mindenkinek tetszik. Itt már lehetne mindenkinek saját szobája. Egy gond van vele, hogy nagyon kint van. Ez annyiból jelent problémát, hogy tesómnak a tömegközlekedéssel meg kellene barátkozni a suli miatt. Mindig is olyan helyen szerettem volna lakni, ahol a házat fák ölelik körül, zöld övezetben, egy kicsi, ám de stílusos házban. Ez mind adott ezen a helyen. Remélem, ha költözésre kerül sor, akkor oda fogunk menni.
Addig is izgulok a vásárlok miatt, nehogy közbejöjjön valami.
Mindemellett sok minden nem történt, a pénteki pihenős napot elhúztam a szombatra is. Reggelire készítettem magamnak egy öt csillagos reggelit, ebédre pedig egy sütit csináltam, ami nem is sokáig bírta az életben maradást, felfalta a család apraja nagyja. Továbbá a tegnapi napon találtam egy remek kiállítást a Majákról, már csak egy útitársat kellett találnom. Így esett, hogy ráírtam volt barátnőmre, aki, mint kiderült itt lakik a közelben. Hosszabban el is beszélgettünk. Na, aztán előjöttek az emlékek. Kicsit érződik rajta, hogy jó volna ott folytatni, ahol abbahagytuk. De azt hiszem, ennek nem sok esélye van, tekintve az én irányultságomra. Ma délutánra meghívást kaptam hozzájuk. Nem tudom, hogy éljek e vele. Hiú reményeket nem akarok táplálni, elmondani sem akarom, de hazudni sem szeretnék. Egyik ismerősömtől, azt a tanácsot kaptam, beszéljem meg vele a dogot, ha már egyértelművé vált a dolog. Mondjam, el, hogy észrevettem és, hogy én nem így érzek, mert van más, aki tetszik. Ez jó megoldásnak tűnik, nem hazudok, csupán nem mondom el a teljes igazságot.
A múzeumi látogatást már le is beszéltük, így a jövő csütörtöki programom adott. Szombaton pedig egy igen kedves barátnőmmel megyek a Szimpozion egyesület által szervezett Gálvölgyi János beszélgetős estjére.
Jövő héttől pedig kezdetét veszi visszatérésem az élők közé. Remélhetőleg az edzések ugyan olyan jó hangulatban fognak telni, mint a korábbi csapattal. Bevallom őszintén kicsit tartok az első hetektől, elvégre nem sok testmozgásban volt részem az elmúlt egy két hónapban. Eltekintve a sulis tornaórákat. Elég ciki lesz, ha már a bemelegítésnél kifulladok. Tény, hogy hamar visszaszokom, csak hát nem egy jó bemutatkozás. Sebaj, ha meglátják, hogy van hozzá érzékem, akkor talán könnyebb lesz beilleszkednem. Na, most úgy beszélek, mint ha kisebbségi komplexusom lenne.
Másrészről, nem tudom merjem-e elkiabálni, de úgy néz, ki megveszik a házunkat, így egy kicsit nagyobba költözhetünk. Anya már sorra keresi az új helyeket, talált is egyet, ami idáig mindenkinek tetszik. Itt már lehetne mindenkinek saját szobája. Egy gond van vele, hogy nagyon kint van. Ez annyiból jelent problémát, hogy tesómnak a tömegközlekedéssel meg kellene barátkozni a suli miatt. Mindig is olyan helyen szerettem volna lakni, ahol a házat fák ölelik körül, zöld övezetben, egy kicsi, ám de stílusos házban. Ez mind adott ezen a helyen. Remélem, ha költözésre kerül sor, akkor oda fogunk menni.
Addig is izgulok a vásárlok miatt, nehogy közbejöjjön valami.
Kedves olvasóknak pedig itt van egy kis videó Madonnától:
Akit érdekel a Maja kiállítás, ITT tud bővebben informálódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése