Röviden-tömören...

Röviden tömören összefoglalom mi is történt velem az elmúlt napokban. 

Kezdeném először is azzal, hogy megvan a lakás, a mai napon átvettük a kulcsokat is. Most is oda mennénk, ha nem lenne mindenki ilyen nyomott a mai nap. Van saját szobám, sok év után ismét magaménak tudhatok egy kisebb zugot, amit kedvem szerint rendezhetek be. Aminek nagyon örülök, hogy lett egy franciaágyam. Mindig is szerettem volna egyet, de valamiért soha nem jött össze. Most elérkezett ennek is az ideje. Persze igyekszem nem megszeretni ezt a lakást, mert csak béreljük, míg egy sajátot nem veszünk, vagy nem építünk. Én az építés mellett foglalnék helyet, mert akkor a szobám alakját is megtervezhetném. Bár, ha jobban belegondolok, mire ez az idő eljön, már nem kellene a szülőkkel lakni. Elvégre itt vagyok majdnem húsz évesen, lassan gondolkodnom kellene egy a nagyobb önállóságon. 

Itt a tanulás a munkavállalás is közre játszik, szóval még odébb lesz. Nem is nagyon szeretnék itthon leragadni, minél előbb elhagyhatom ezt az országot, annál jobb. 

Valamelyik nap már át is költözünk, szerintem nem lesz egy hét sem. Elég sok mindent bedobozoltunk már, a ruháim nagy része is elcsomagolva. Lassan de biztosan ürülnek a szobák.
Gondolkozom közben, hogy mi az, amit érdemes lenne megemlíteni, legutóbbi írásom óta.
Tegnapi napon, megismerkedtem személyesen két hozzám hasonló fiatallal. Kicsit tartottam a találkozótól, mert előtte nem volt ilyen látatlanban ismerkedésem. 

Nem olyan régen ismertem meg őket a Blogom által, több üzenetet is váltottunk, majd a Belvárosi fesztiválon való részvételük nyomán jött a találkozó ötlete. 

Nem is tudom milyen régen nem nevettem ennyit, mint az nap. Nagyon jól éreztem magam, igaz kicsit csendes voltam, mert alig aludtam valamit előtte. Szinte egész napos program nyomán sikerült jobban megismernem őket. Jó érzés olyanok közt, lenni, akik előtt nem kell odafigyelni a mozdulataidra, nem kell figyelni, mit mondasz és azt hogyan, megjegyezheted, ha egy pasi jól néz ki, meg hasonlók. Egy tízes skálán 4-es 5-ösre értékelik mennyire látható rajtam, hogy meleg vagyok. Kicsit sokallom, de nem számít, elvégre az vagyok. 

Volt a programban városnéző séta, Margit-sziget, Bel feszt, reggeli ebéd. Vannak olyan mondatok, amiket így visszaidézve mindig elmosolyodom. Szóval tényleg jó volt. Remélem lesz még hasonló alkalom és tudjuk tartani a kapcsolatot. Többet is írnék róluk, de ahhoz a beleegyezésük is kellene.
Így most tessék beérni ennyivel. J

Egész feltöltődtem ettől a kis kikapcsolódástól, sikerült kellemesen elfáradnom, az egész napos császkálásban, aminek köszönhetően jól ki is tudtam magam aludni. Sikerült több mint kilenc órát aludnom, ami nagy szó nálam. Teljen új erőre kaptam a mai nap. Persze ma nem sok program volt terítéken, így ez az energia megmaradt, este majd megint nem tudok aludni. Így későn fekszem le, reggel nyolcnál tovább nem fogok tudni aludni, így fáradt leszek. Egész nap nyomott leszek, aminek következtében nem lesz kedvem semmihez, majd este megint nem tudok aludni és így tovább és így tovább. Holnap elvileg már átmegyünk a lakásba körülnézni, néhány cuccot átvinni, stb. Igaz mára lett megbeszélve, de nevelőapa reggel ért haza és fáradt, sokat dolgozik, hamar elfárad, szerintem csak lusta, de hát ez van. Egyedül meg mit csináljak ott? De lehet, még meggondolom magam és átmegyek, nincs is messze. Három buszmegállónyi.
Következő találkozóm egy személyesen még ismeretlen személlyel 22.-ére esik, egy vacsora lesz a program, azonban nem mindennapi vacsora. Egy gyilkosság szemtanúi leszünk, amit majd nekünk, vendégeknek kell majd megoldania. 

A legrosszabb az egészben, hogy még mindig fogalmam sincs, miben megyek, bár egy elképzelésem már van, ahhoz viszont rendesen be is kell vásárolni. Anyának már megmondtam, hogy ketten nagybevásárló körútra megyünk. Meglepődött a kijelentésemtől, mert ketten régen nem voltunk sehol.
Edzőhelyet még mindig nem találtam, lehet, egy új sportágat kellene keresnem?! Nem rajongok az ötletért, de ha nincs más, akkor nincs más. Muszáj valamit csinálnom, mert el fogok lustulni. Ennél is jobban, azt meg nem szeretném. 

 Szóbelire való felkészülésem nem nagyon halad, megcsináltam a tételeket, nem dolgoztam ki egyet sem, mert szerintem felesleges gürizni a sok-sok témával, hiszen úgy is csak egyet kell majd elmondani. Mindegyiket letöltöttem a netről vagy hasznosítottam, azt, amiket kaptam. Éva párjának köszönöm is a segítséget, mert elég sok mindent fel tudtam használni.  Már csak ki kell őket nyomtatni, amit talán megcsinálok a holnapi nap folyamán. Tanulni úgy is csak az utolsó héten fogok, ahogy ismerem magam. A rövid távú memóriám nagyon jó. A fotó memóriám is, csak sajnos a szövegekre nem terjed ki. Ha egy képekkel teletűzdelt szöveget olvasok, akkor minden megmarad, csak a szöveg nem. Például a történelemkönyv is, ilyen, mindig tudtam melyik oldalon milyen kép van és hol, de hogy a szöveg mit írt, arra ritkán emlékeztem. Mondjuk ezt a foto memóriás képességemet is kezdem elveszíteni, régebben mindent vissza tudtam mondani, amit láttam, például ha tüzetesen megfigyeltem egy szobát, akkor később is el tudtam mondani, hogy mi hol volt. A szobánkban így mindig tudtam, hogy ha elmozdítottak valamit. Most meg koncentrálnom kell, hogy vissza tudjam idézni a dolgokat. Remélem csak átmeneti, mert sok esetben elég hasznos képesség.

Röviden, tömören ennyi lenne. Legyen minden olvasónak napsütésben gazdag mindennapjai.
Bővelkedjetek örömökben, boldogságban. ;)