Gondoltam megejtek egy "kora" reggeli posztot, itt 5 óra - már
majdnem 6 - tájékán, mivel kedves nevelőapám miatt - részben miattam - is
lekéstem a vonatomat. A következő egy óra múlva indul, úgyhogy most van némi
felesleges szabadidőm. Mellesleg egy jó tanács, ha valaki energiaitalt iszik, a
nap folyamán az végezzen utána valami aktív fizikai munkával bíró tevékenységet,
mert nem fog tudni elaludni este. Tíz óra környékén lekapcsoltam a laptopom, de
csak két órára rá sikerült elaludnom. Örülök, hogy tegnap este nem engedtem le
a redőnyt, mert ma reggel jó volt kelni a felkelő nap sugaraira, még ha az idő
nem is épp a legjobb.
Egy korábbi álmomról szeretnék beszámolni, ami miatt aznap egészen mámorosan
éreztem magam. Egy kellemes, üdülőházakkal teli utcákon jártam, a kora esti
órákban. Nem tudom kik voltak velem, de határozottan volt velem valaki. Az
apartman házunkba tartottunk, hogy a séta után átöltözhessünk és készülhessünk
az utcabálra. Így visszagondolva nagyon is hasonlítottak a körülmények az
olaszországi kirándulásom egyik napjára. A házban már voltak többen is, főleg
családtagok, akik beszélgettek, itt nem történt semmi különös, az majd a bálon.
Elég filmes jelenet volt, épp egy fehér műanyag széken ültem, koktélt ittam,
amikor egy helyes, nálam kicsit magasabb szőke göndör hajú srác jelent meg a
színen. Valahogy nagyon ismerős volt, az ital meg is állt félúton a szám felé.
Ezután fogtam magam felálltam és felé masíroztam. Egymás előtt álltunk
felnéztem rá, ő le rám, amikor megcsókolt, mintha egy boldogságbomba robbant
volna bennem, de itt véget is ért, azt mondta: „sajnálom, de nem lehet, mennem
kell”, majd távozott, se híre se hamva, amilyen váratlanul jött, olyan
váratlanul távozott is. Valahányszor visszagondolok rá, mindig elmosolyodom.
Eközben nevelőapám is felkelt, szóval abba is hagyom az írást, a héten már többet
tudok írni, köszönet a mobil blogger alkalmazásnak és a nagyméretű kijelzőmnek.
J
További szép napot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése