Érettségi 5/2

Ugye az infó érettségim középszinten már megvan, a mai nap megírtuk a magyart. Első feladatrész a Nemzeti olvasókönyvről tett fel kérdéseket megadott szövegrészlet alapján. Kissé furcsa volt néhány kérdés, a válaszadást illetően, hogy most pontosan melyik is a megfelelő válasz. Nem volt nehéz, hamar el is készültem vele. A második feladatrész három feladatából egyet kellett kiválasztani és kidolgozni. Három óra állt rendelkezésünkre egy érvelésre vagy egy mű értelmezésére vagy pedig egy összehasonlító fogalmazásra. Én a műelemzést választottam (Arany János: Tetemre hívás), mert emlékeztem rá, hogy ezt már elemeztük. Az a kevéske információ, ami ebből a műből megragadt, pont elég volt, hogy elindítsa a gondolatmenetet. Öt oldalt volt az érettségi feladatlapon, amit ki is használtam, tudtam volna többet is írni, de sokan már befejezték, így úgy gondoltam nem kezdek meg egy újabb lapot. A korábban olvasott filozófiai könyv segítségével igazán jól el sikerült filozofálgatnom a bűn és bűnhődés, avagy büntetés motívumáról. Remélem, azért értékelhető filozofálgatást valósítottam meg. :D Úgy vélem jól sikerült. Persze általában ha ezt gondolom, akkor mindig rosszul sikerül. Sebaj, túl vagyok rajta. Már csak három tantárgy van vissza. Reméljük a legjobbakat. A holnapi napon a matekról olvashattok majd.

Reggel azért felnéztem Facebookra, mivel korábban felkeltem, mint terveztem. Az első születésnapi bejegyzések már világítottak, azokat gyors megköszöntem, azt viszont, hogy mire visszajövök, több mint hatvan bejegyzést kell majd egyesével megköszönni, nem gondoltam volna. Na meg persze az üzenetek tömkelegére is válaszolni kellett. Most mondom ezt úgy, mint ha nehezemre esett volna, pedig nem. :D
Azon gondolkodtam, hogy este elmegyek egykori mesterem edzésére, így levezetve a mai napi feszültséget. Sőt mivel minden nap van már edzés, akár minden nap megtehetem ugyan ezt.
Hétvégére-jövőhétre elterveztük egyik jó barátommal, hogy kirúgunk a hámból. Górcső alá vesszük a meleg szórakozóhelyeket. Majd rábeszélek még valakit a friss ismeretségim közül, hogy tartson velünk.
Mellesleg, amiért anyuék nem voltak a ballagáson, azt mondták, mit szólnék, ha a szóbelire felkészülést egy egyiptomi szállodában tehetném meg. Mosolyogtam rajta, természetesen jó lenne, csak hát minden, amit eltervezünk, az nem igazán valósul meg. De adja az ég, hogy így legyen.
 Ha sikerülne eladni a lakást, akkor gyakorlatilag megoldódna minden anyagi problémánk. Nem csak egy nagyobb lakásba költözhetnénk, hanem még egy nyaralásra is futná. Szép dolog az álmodozás, de hát a valóság mindig mindent lerombol. És ezért jó álmodozni, mert egy igazán jó mentsvár az élettel szemben. Most van egy elég komoly érdeklődő, már kétszer jártak nálunk, másodszorra már egy szakemberrel. Mi benne látjuk a reményt.
A legrosszabb, hogy soha nem voltak ekkora anyagi gondjaink. Mindig el voltunk a szűkös fizetésből. De mostanában elég komolyan veszi az állam a megélhetésért való megküzdést. Egyszer mindenből van kilábalás. Minden változik. Talán majd 2012.12.21 hozza el a jobb világot.