Csak akkor meríthetünk bátorságot ahhoz, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal, ha el tudjuk fogadni magunkat.
2012. május 8., kedd
Érettségi 5/3
Matek, nem tartozik a kedvenc tárgyaim közé, ahogy a
történelem sem. Előzmények: általánosban azért hoztam mindig a 4-es, 5-ös
szintet matekból. Gimnáziumban szinte minden évben más tanárunk volt. Most utolsó
két évben már egy tanár tanított bennünket, aki igazán az elméletre tette a
hangsúlyt, holott az érettségin nem kell az elmélet. Jó tanár csak nem
középiskolába való, inkább egyetemre. Sebaj, csak boldogulunk valahogy az
érettségin. Függvénytáblázat kettő is volt nálam, számológép, tollak hada,
vonalzó, szögmérő, körző. Már csak a hiányzó tudás kellett volna. Kikaptuk,
gyors felírtam mindenhova a nevemet, osztályomat. Első oldal, oké az első
feladat még megy, második, harmadik, negyedik. Továbblapoztam. Hamar a végére
értem, gondoltam csak találok valamit, amit meg tudok csinálni. Végül mindenhez
írtam, mindenhol számoltam. A nem hivatalos megoldások alapján a legrosszabb
esettel számolva még nincs meg a kettes. A második feladatsor kicsit jobban
sikerült, az előzővel karöltve reményeim szerint meglett a kettes. A négyes
biztosan nem. No, de nem is baj, nekem a kettes is elég. Csak legyen már vége.
Röviden ennyi a mai napra, ha lesz valami érdemleges, akkor úgy is írok. J
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése