Tegnapi nap, mint ahogy az elöljáróban már írtam, a
Szimpozion klubban voltunk, ahol Gálvölgyi János volt a vendég. Elvileg
20:00-kor kezdődött a beszélgetés, noha a művészúr már ott volt korábban,
kicsit csúszott a kezdés. A közel két és fél órás beszélgetés során volt szó
munkáságról, díjakról, volt nosztalgiázás, no meg a reklám is helyet kapott.
Össze nem tudnám számolni hányszor említette azokat a műsorokat, amikben
jelenleg is szerepel. Amiről nem esett sok szó az a homoszexualitás.
Úgy gondoltam, majd erről részletesebben fognak beszélni, de nem. Szinte csak felületesen érintették. Mint kiderült neki semmi baja a melegekkel, neki eszébe sem jut olyanon gondolkodni, hogy kinek milyen a nemi identitása. Amit én szűrtem le, hogy noha semmi gondja ezzel, azért beszélni ő sem szeret róla. Legalább is a mondandójából ezt szűrtem le. Az előadás, vagy inkább a beszélgetés alkalmával nem kevésszer nevethettünk fel.
Én nagyon jól éreztem magam. Kicsit közelebbről is megismerhettünk egy elismert embert. Azon kicsit meglepődtem, ahogy a fiatalokról beszél, mondjuk a szinkronszínészekről, vagy az RTL új műsorában szereplő amatőr színészekről. Valami olyasmit mondott, hogy: „tehetségtelen, senkiházi, tetűk”. Hiszen még ezek a tehetségtelenek játsszák a szerepüket, addig a valódi színészek otthon ülnek.
Részben igaza van, részben viszont nem értek vele egyet. Hiszen, nem sok elismert fiatal színész van Magyarországon. És ha egy szerepre fiatal kell, akkor nem tehetnek be egy idősebbet. Abban tényleg teljesen egyetértek, hogy ami az RTL-en megy, az valami szánalmas. Itt nem a szereplők munkáját minősíteném, mert én is voltam válogatáson, hanem a megvalósítást, a technikai részét, a felvétel módját. Két részt láttam, de nem dobtam el az agyam.
Az est után nagy nehezen kiötlöttük, hogy hova menjünk. Nem konkrét szórakozóhelyet tűztünk ki célul, hanem a Boráros teret, mert onnan megy majd busz hazafele. És amíg nem jön, az utolsó addig bemegyünk valahova. Olyan helyet, egyet sem találtunk ahova szívesen bementünk volna. Így elkezdtünk keresni egy Burger Kinget, két-három villamosmegállónyit mentünk, de egyet sem találtunk, sőt semmilyen gyorséttermet még csak nem is láttunk. Végül addig mászkáltunk, míg nem meguntuk, felszálltunk az éjszakai járatra, hazakísértem ismerősömet, noha az ellenkező irányba lakom. Így esett, hogy kibuszoztam a XX. Kerületbe, majd azzal a lendülettel vissza a másodikba. Jó volt az este, de egyet megtanultunk, részletes útitervvel kell legközelebb menni, hogy ne legyenek ilyen fennakadások, hogy hova is menjünk.
Legközelebb, ha összejön, megpróbálunk összehozni egy „páros randit”. Ez annyit takar, hogy jó barátom/nőm, legyen neve Laura - mint ahogy az este folyamán ezt a nevet kapta - megszervez egy olyan találkozót, amikor egy hozzánk hasonló párossal (meleg srác + barátnője) megyünk el valahova közösen szórakozni.
Egyelőre ennyit, a feltett kérdésekkel pedig nemsokára jövök, még várok egy keveset, hát, ha van még valakinek valami kérdeznivalója.
Úgy gondoltam, majd erről részletesebben fognak beszélni, de nem. Szinte csak felületesen érintették. Mint kiderült neki semmi baja a melegekkel, neki eszébe sem jut olyanon gondolkodni, hogy kinek milyen a nemi identitása. Amit én szűrtem le, hogy noha semmi gondja ezzel, azért beszélni ő sem szeret róla. Legalább is a mondandójából ezt szűrtem le. Az előadás, vagy inkább a beszélgetés alkalmával nem kevésszer nevethettünk fel.
Én nagyon jól éreztem magam. Kicsit közelebbről is megismerhettünk egy elismert embert. Azon kicsit meglepődtem, ahogy a fiatalokról beszél, mondjuk a szinkronszínészekről, vagy az RTL új műsorában szereplő amatőr színészekről. Valami olyasmit mondott, hogy: „tehetségtelen, senkiházi, tetűk”. Hiszen még ezek a tehetségtelenek játsszák a szerepüket, addig a valódi színészek otthon ülnek.
Részben igaza van, részben viszont nem értek vele egyet. Hiszen, nem sok elismert fiatal színész van Magyarországon. És ha egy szerepre fiatal kell, akkor nem tehetnek be egy idősebbet. Abban tényleg teljesen egyetértek, hogy ami az RTL-en megy, az valami szánalmas. Itt nem a szereplők munkáját minősíteném, mert én is voltam válogatáson, hanem a megvalósítást, a technikai részét, a felvétel módját. Két részt láttam, de nem dobtam el az agyam.
Az est után nagy nehezen kiötlöttük, hogy hova menjünk. Nem konkrét szórakozóhelyet tűztünk ki célul, hanem a Boráros teret, mert onnan megy majd busz hazafele. És amíg nem jön, az utolsó addig bemegyünk valahova. Olyan helyet, egyet sem találtunk ahova szívesen bementünk volna. Így elkezdtünk keresni egy Burger Kinget, két-három villamosmegállónyit mentünk, de egyet sem találtunk, sőt semmilyen gyorséttermet még csak nem is láttunk. Végül addig mászkáltunk, míg nem meguntuk, felszálltunk az éjszakai járatra, hazakísértem ismerősömet, noha az ellenkező irányba lakom. Így esett, hogy kibuszoztam a XX. Kerületbe, majd azzal a lendülettel vissza a másodikba. Jó volt az este, de egyet megtanultunk, részletes útitervvel kell legközelebb menni, hogy ne legyenek ilyen fennakadások, hogy hova is menjünk.
Legközelebb, ha összejön, megpróbálunk összehozni egy „páros randit”. Ez annyit takar, hogy jó barátom/nőm, legyen neve Laura - mint ahogy az este folyamán ezt a nevet kapta - megszervez egy olyan találkozót, amikor egy hozzánk hasonló párossal (meleg srác + barátnője) megyünk el valahova közösen szórakozni.
Egyelőre ennyit, a feltett kérdésekkel pedig nemsokára jövök, még várok egy keveset, hát, ha van még valakinek valami kérdeznivalója.
Szép Napot Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése