Megérett...

Megérett a következő bejegyzés is. Ezen írásommal, kicsit a zene felé terelem a figyelmet. Igyekeztem minden műfajban válogatni, de még így is édes kevés, az, amit én most közzé teszek.

Kezdjük talán a keddi napommal, vagy talán még 

korábban.
Hétfő este, ahogy már a mindennapok rutinjává vált levelet váltottam egy sráccal. Róla már korábban írtam néhány sort. Ő az, akinek írásai, üzenetei feldobják a napjaimat. A továbbiakban Daniel néven fogom őt emlegetni. Nos, hétfő este - nem részletezem – megbeszéltünk egy találkozót Kedd estére.
Teljesen izgalomba jöttem, hiszen végre találkozhatom vele személyesen is, nem kell kivárnom a 22.-ei vacsorát. A Program séta az éjszakai Budapesten és egy kellemes hangulatú vacsora lett volna. Asztalt is foglaltattunk, de az időjárásnak nem tetszett ez a felállás. Elmosta a program első felét, így a sétából, mozi lett. A mozi miatt meg nem értünk volna vissza a vacsorára, így az is elmaradt. Ennek ellenére remekül éreztem magam. Sőt istenien. Mindig volt miről beszélgetni, élveztük egymás társaságát. A vásznon a Men In Black 3-at néztük meg, amin igazán elnevetgéltem. Jó féle poénokkal volt teletűzdelve, szép képi jelenetekkel és izgalmas akciókkal szórakoztatták a nézőközönséget.
Film kezdete előtt még beszélgettünk, meg a film után is a haza fele vezető úton.

Hát a haza utam is megért egy kisebb kabarét, ugyanis nem arra sétáltam haza, amerre tudtam az utat. Gondoltam, ha egy ponton lekanyarodok, akkor gyorsabban hazaérek. Jó lett volna ez az elgondolás, ha nem időzök egy elágazónál. Meg kellett néznem telefonomon, hogy merre tovább, mert tanácstalan voltam. A térkép szerint balra kellett tovább mennem, így balra mentem. Nem sokkal később egy üzletet megpillantva, már képben voltam. Elég sokat sétáltam, de kellemes volt. Volt időm értékelni az estét. Arra jutottam, hogy az elmúlt időben ez volt az egyik legélvezetesebb estém, még ha nem is volt benne semmi különleges. Vagy is hát volt benne különleges, Daniel.
Egy igazán rendkívüli fiatalember. Sok bennünk a közös, még is ellentétei vagyunk egymásnak. A gondolkodásmódunk is szinte ugyan olyan. Azt hiszem, egy nagyon jó barátra találtam. Remélem, sok esetben tudhatom magaménak társaságát.
Éjfél után kerültem haza nem sokkal, elfelejtettem lehalkítani a telefonomat, aminek köszönhetően az internetre felkapcsolódva elkezdett szirénázni a sok értesítés miatt. Mivel mindenki aludt gyorsan megpróbáltam lehalkítani, nem sok sikerrel, mert a folyamatosan felugró ablakok megakadályoztak benne. Szobámba érve bedugtam egy párna alá. Komolyan mondom ilyet még nem csinált.
Fáradt voltam, aludni akartam, mert aznap még volt egy találkozóm, de addig nem tudtam lehajtani a fejem, amíg meg nem néztem az értesítőket. Fürdés után gyorsan válaszoltam a fontosabbakra, majd eltettem magam, rövid hat órára.

Szerda.
Reggel hétkor keltem, hogy legyen időm elkészülődni és kiérni a pályaudvarra. Ugyanis oDeeey érkezett meg kilenc órakor Budapestre. Délután négyig eltöltöttünk néhány kellemes órát. Utunk során rágyúrtunk kicsit combizomra a sok séta következtében. Voltunk a Halászbástyánál, Hősök Terén, Város ligetben, végül végig sétáltuk a Margit-szigetet. Nem tudom mi volt aznap, de egy csomó ellenőr volt mindenfele. Én most először találkoztam tömegközlekedésen ellenőrrel, mióta itt vagyok Pesten. Jó a metrólejáró előtti ellenőröket leszámítva. Remekül éreztem magam. Olyan érzésem volt, mint ha mindig is ismertük volna egymást. Megmondom őszintén, kicsit hallgatag voltam, mert nem tudtam magam kipihenni, pedig általában ha jó a kedvem és kicsattanok az energiától, akkor be nem áll a szám. Most viszont nem ontottam magamból a történeteket, sztorikat. reméljük lesz legközelebb is és akkor aktívabb lehetek.
Mi a tanulság ebben? Mindig pihenjük ki magunkat egy új személlyel való találkozás előtt.
Utunk során, láttuk a Lakatos Márkot, aki mellettünk sétált el, miközben mi a nevén töprengtünk. Nekem annyi beugrott, hogy a keresztneve Márk. Láttunk továbbá egy leszbikus párt is, akik eléggé nyíltan vállalták másságukat. Ez olyan, jó érzéssel töltött el. Bár meg kell mondanom elég sokat elgondolkodtam, hogy az egyikőjük nem-e fiú, mert arcra férfias volt, viszont elég termetes keblei voltak. Mikor elbúcsúztunk egymástól rám tört a teljes fáradtság. A villamoson hazafelé zenét hallgattam, hát, ha az valamennyire feldob. Némileg sikerült is egy kicsit relaxálnom.

Na, amikor hazaértem azt hittem le megyek hídba. A szobám tele volt dobozokkal. Délután fél hat körül járhatott az idő és nekem ezt mind el kellett pakolnom. Hagyhattam volna másnapra is, de úgy nem tudtam volna lefeküdni, hogy fut a szobám. Ettem pár falatot, átöltöztem, majd nekiveselkedtem. Nagyjából sikerült rendet tennem. Még maradt egy két doboz, amit nem tudtam elpakolni vagy nem az én cuccaim voltak benne. Mivel akkor voltak itt a költöztetők mikor oDeeeyel voltam, nem tudtam úgy bepakolni a dolgokat a szobámba, hogy az logikus legyen. Így olyan volt a dobozok kicsomagolása után a szobám, mint ha bombát robbantottak volna. Anyu sem sokat segített azzal, hogy folyton áthívott, segítsek neki, ezt meg ezt odébb tenni. Mivel az én szobám volt a legjobban berendezve, ezért úgy gondolta ráérek azzal foglalkozni, segítsek inkább neki a bútorokat tologatni. Nincs is vele semmi baj, de amikor már hatszor kellett megfordítani az egyik szekrényt, mert nem tetszett neki az elrendezés, akkor már fogtam a fejem. Nagy nehezen sikerült egy végelegeset kialakítani. Ekkor jöhetett az a része a költözésnek, amit szeretek, az elektronika beszerelése. Installáltam minden eszközt. Összekötöttem mindent mindennel.
Utána jöhetett az oktatás, ugyanis az új médiabox használata eltér az előzőétől. Mivel minden készülékhez külön távirányító van, kellett kicsit programozni a távszabályzókon, hogy egyről lehessen többet irányítani. Annyit sikerült csinálnom, hogy a házimozit és a TV-t lehet egy készülékkel irányítani. A többi sajnos külön kapcsolós maradt. Szükség lett volna egy univerzális távszabályzóra, de az nem volt kéznél. Talán lassan megtanulják a használatukat és azt, hogy mi, mire való.
Erről jut eszembe, egyik nap, bekapcsoltam a klímát maxon, mivel a karbantartók kitisztították és az első használatkor, mindig fertőtlenítő szaga van. Igen ám csak elfelejtkeztem róla, anyu meg a szobában pakolgatott, tudta, hogy megy a klíma, de nem szólt semmit. Majd átkiabál, hogy menjek és kapcsoljam ki, mert már megfagy. :D Itt megint tartottam egy kis oktatást, immáron a Klíma használatát illetően.

Csütörtök.
Későn keltem ki az ágyból, mert fáradt voltam és az éjszaka folyamán sem pihentem ki magam. Az idő miatt is nyomott voltam. Tudtam, hogy van még mit elpakolnom, de gondoltam ráér.
Miután sikerült kikeverednem az ágyból, már délután volt. Összeszedtem magam és elkezdtem a pakolást. Tesóm szobájában is telepítettem az elektronikát, hogy ne az én szobámban kelljen még mindig tévéznie. Végeredményben az én szobám szinte kész is van. Egy két dolgot leszámítva.
Este még edzettem is kicsit, folytattam a 100 felüléses, fekvőtámaszos programot. 117 felülést kellett megcsinálnom, ami nem okozott különösebb gondot, de a 72 fekvőtámasz már nagyon is. Elég rég nem csináltam már, így a végére azt hittem meghalok. A karjaim néhány percig csak lógtak mellettem. Lezuhanyoztam, majd nyújtottam kicsit, hogy enyhüljön a fájdalom. Mára már semmi bajom, de akkor este elég rosszul esett. Az elalvással nem nagyon voltak gondjaim az éjszaka. Szerettem volna tovább is aludni, de nem tudtam, így 6:46-kor már fent voltam.

A ma esti programomat illetően, igen csak kellemes estének nézek elébe. Most süt a nap, néhány felhő kúszik csak tova az égen. Remélem így marad estig is, hogy bepótolhassuk Daniellel az eredetileg megbeszélt programunkat. Szombaton meg a Múzeumok Éjszakájára megyünk.
Szerdán moziba, Pénteken meg egy halott lesz terítéken, aminek társaságában elfogyasztunk egy remek vacsorát és az agyunkat is megtornáztathatjuk. Bár nem hiszem, hogy sokat kell majd agyalni, ha rossz a színészi játék. Volt már ilyen egy színházi előadás során, hogy azonnal rávágtam ki az elkövető. J
Ígéretes programoknak nézek elébe egy nagyszerű ember társaságában. 

Kívánok minden kedves olvasónak élményekben gazdag mindennapokat!