Előzmény, avagy ami kimaradt, meg a többi.

Vizsgaidőszak, azt hiszem ezzel elmondtam mindent. 

De azért, hogy a kedves olvasókat se hanyagoljuk el, egy pár soros bejegyzéssel untatnám, avagy pezsdíteném fel a népet. 

Terveim nem úgy alakultak születésnapi összejövetelemet illetően, mint ahogy elképzeltem, de talán ennek köszönhető, hogy az egyik legszebb estémet.

Előzmény következik:

Sok minden megadatik számunkra az életben, majd jóformán elfelejtődnek ezek a dolgok, elhanyagoljuk őket, aztán ha már nincsenek, akkor vesszük csak észre milyen értékesek is számunkra. 

Nincs ez másként az emberi kapcsolatoknál sem, míg azt hisszük minden a legnagyobb rendben folyik, nem figyelünk oda rá, addig lehet h elsiklottunk egy apró részlet felett és csak akkor vesszük észre, mikor túl késő. 

Azt mondják, az idő mindent begyógyít, nos, ez nem igaz, legalább is szerintem nem. Az idő csak egyvalamire jó, tanulni és feledni. Tanulni a hibákból és mindezt elfelejteni. 

Egy hűvösebb estén - miről már olvashattatok is, néhány bejegyzéssel korábban, a The Help cím alatt - történt minden. Születtek és szűntek meg dolgok. A születésről olvastatok, azonban hogy mi szűnt meg, avagy mi sem, arról mind idáig nem szóltam. Ennek is megvan az oka. 

Mielőtt Klausszal találkoztam volna, Daniellel voltam moziban. Az ezt megelőző estén, Daniel azt mondta beszélnünk kell valamiről, és mind tudjuk, hogy ez soha nem jelent jót. Türelmesen kivártam az időt, hát ha rátér a lényegre, végül nekem kellett rákérdeznem, először, másodszor, majd egy sikeres harmadik alkalommal is. Éreztem, hogy van valami, ismerem már annyira, hogy tudjam, de mikor elmondhatta volna, azt mondta, hogy csak fáradt volt és igazából nincs is semmi. 

Ez rosszul esett, mert szerény véleményem szerint, nem hívjuk fel a figyelmet egy problémára, ha az valóban ne lenne. 

Hiába minden unszolás, nem került sor problémafeltáró beszélgetésre, ami akkor jól meg is ölte a hangulatomat. Nehéz volt beszélgetést kialakítani kettőnk között, így csendben ültünk egymás mellett. Jómagam ekkor kezdtem el Klausszal társalogni és beszéltük meg az estét. Tudtam, hogy illetlenség és biztosan nekem is rosszul esne, ha Daniel viselkedne így, de miért erőlködjek, ha egyszer nem. Ha nem hát nem.

No, ezen az estén beszéltünk utoljára, egészen május hetedikéig. Se telefon, se SMS, se Facebook üzenet, se semmi. Egy hónap ment el úgy, hogy senki nem tud a másikról és a hajlandóság sem volt jelen a békülésre. Mondjuk, békülésnek sem nevezném, tekintve, hogy összeveszés sem volt. 

Eleinte még könnyen ment, mindig volt mivel elfoglalni magam, így különösképp nem jelentett nagy megpróbáltatást. Hetedike előtti egy két hétben viszont annál rosszabb. Borzalmasan éreztem magam, egyik este, amit azt hiszem írtam is az érzelmeket kívül tartó falam összeomlott, ezzel a hatalmas áradattal nem tudtam megbirkózni, így fizikai tünetekkel reagált a testem. 

Ezután ismét jobban lettem, de még mindig nem voltam az igazi. 

Olyan deviáns viselkedéseken gondolkodtam, amikben kicsiny hazánk a Top10-ben szerepel. 

Végül eljött a hetedike, ez volt minden reményem, ahogyan Leila hercegnőnek Obi Wan. Kaptam tőle egy SMS-t, elsőként, születésnapomkor. Már előre elterveztem, hogy ha ír, akkor felhívom, de azt nem hogy mit is fogok mondani. 

Még nem is tárcsáztam, de már azt hittem, hogy szívrohamot kapok. Nagyon izgultam, el sem tudom mondani mennyire.

Felvette.

Hebegtem, habogtam, de szerencsére ő elgurította a beszélgetés fonalát, ami jó két órán keresztül tekeredett le és még így is maradt a gombolyagból.

Ennek az estének köszönhetem, hogy ismét beszélünk, hogy ismét értelmet nyert mindaz, amit eddig tervezgettem.

No de mi is volt a nem szülinapi összejövetelen? 

Előző este tömeges Muffin készítés és munka jellemezte a napomat, "bulit" megelőző órákig.

Meredith felajánlotta, hogy alapozzunk náluk, majd onnan menjünk el valahova bulizni. Így is lett. 

Megelőzőleg én meghívtam Danielt is, hogy ha van, kedve csatlakozzon hozzánk. Nem tud jönni, ahogy mondja, no, sebaj, majd máskor. 

Sejtettem, hogy valami nem okés itt, furcsán viselkedik a jónép, akiket meghívtam. Kétszer megerősítettek abban, a tudtuk nélkül, hogy Daniel lesz a szülinapi meglepi. 

Saját magam pedig minden egyes nap lebeszéltem a kis agyacskámat, hogy úgy sem fog jönni, végül el is hittem, de azért mindig ott motoszkált bennem, a kellemesebb verzió.

A party estéjén, pedig aztán ha nem kérdezek rá, akkor is kiderült, hogy tényleg jön. Örömittasan ujjongtam magamban, majd mikor Meredith magamra hagyott pár percre, elsírtam magam, aztán mint Bree a Született Feleségekben, mosolyogva sétáltam ki igaz, nem a mosdóból, hanem a szobából és köszöntöttem a vendégeket.

Két szó, ami nem szorul magyarázatra: házi pálinka

Megadta a kezdő lökést, egészen a Corvin tetőig, ahova én soha nem akartam felmenni, még is ott kötöttem ki. 

Tudni illik, ahhoz, hogy el tudjam egy ilyen helyen engedni magam, ahhoz sok alkohol kell, amit jelen esetben nem vettem magamhoz, mivel gyógyszert szedek, amire nem igazán tanácsos inni, meg nem is akartam totál részeg lenni. 

Az este jól indult, remekül folytatódott és csodásan végződött. Mindannyian Meredithnél aludtunk, ugyanis erőnk nulla volt, hazamenni. 

Ím, így töltöttem be a huszadik évemet, egy újabb x-szel gyarapodtam, de ez még mindig kevés az xXx-hez. :D

Továbbá köszönöm a sok-sok üdvözlést, köszöntést, levelet, üzenetet és minden egyebet. :)

A legjobbakat kívánom mindenkinek, a vizsgázóknak sikerekben gazdag vizsgaidőszakot. :)

J.Q.