GeekLine
Ahogy azt korábban már előrevetítettem, alakulóban van egy
rendszeres rovat. Ez lett a GeekLine. Ezen cím alatt olvashattok filmekről,
sorozatokról, applikációkról, könyvekről, zenéről, technikai eszközökről és sok,
hasonló, más témáról is.
Kezdjük is egy filmmel: a burok, azaz már megint bedőltem,
annak, hogy S. Meyer tud izgalmas regényt alkotni.
Elkezdtem olvasni a könyvet, mert az előzetes igazán
megfogott. Befejezni ugyan nem volt időm, mert sok minden összejött a hetekben,
de most hogy láttam a filmet nem is bánom, hogy befejezetlen, sőt most már az
is marad. A trailer tele van akcióval, ami eszméletlenül megtévesztő. A film a monotonságával
két órán keresztül untatja a nézőt. Annyira semmi akció, izgalom nincs benne,
hogy az szabályosan fáj. Megpróbáltam aludni a filmen, de még az sem jött
össze. Több szót nem is fecsérelnék rá, mert felesleges, háttérzajnak is
unalmas lenne, így nem javasolom a megnézését, moziban semmiképp.
No és akkor most jöjjön egy kis beszámoló is.
Coopernek köszönhetően megismerkedtem egy egyetemi meleg kör
tagjaival, ennek előzménye volt a honlapjukon való regisztrálás, majd az azt
követő személyes találkozó. Erre került sor a pénteki napon. A Club93 nevezetű
kávézóban és étteremben gyűltünk össze. Összesen öten voltunk, hárman újonnan
csatlakozók és kettő már régebbi tag. Megismerkedtünk egymással, mindenki
mesélt magáról, miközben italainkat fogyasztottuk. Nem részletezném, hogy ki
mit mesélt, meg egyebek, jó hangulatban telt, ennyi a lényeg.
Az est során felvetődött az ötlet, hogy menjünk át a közeli
buliba, ami ha jól értettem valami új keletű dolog. Így is történt átsétáltunk
a szórakozóhelyre, igen ám, de a helyszínen egyetlen szabad asztal nem volt, azt
is, ami épp felszabadult, elpakolták a rendezvény miatt, amire mi is érkeztünk.
Elvileg tízkor már a buli lett volna, de tizenegy környéken még semmi nem volt.
Mindegy végül sikerült levadászni egy éppen felszabaduló fotelt.
Mikor épp a fotel irányába tartottam észrevettem a pultnál
egy srácot, tessék úgy elképzelni, mint a filmekben, mikor lelassul az idő, te
továbbhaladsz a célod felé, miközben végig tekintesz az illetőn, no, ez is
hasonlatos volt. Nagyon régen éreztem már ilyen késztetést, hogy mindenképp meg
kell ismernem.
Végül is mázlim volt, mert csoportunk egyik tagja ismerte és
közénk invitálta, így nyílt alkalmam szoba elegyedni vele. Igaz nem sokat
tudtunk beszélgetni, de ennek is nagyon örültem.
Nevezzük Klausnak, ő az est folyamán a nagy tömegre való
tekintettel átkerült egy másik asztalhoz, amit kicsit sajnáltam is, de a
késztetésnek eleget téve, legalább a nevét megtudtam és, hogy ugyan azon
egyetemen tanul, mint jómagam.
Ahogy közeledett a hajnal a társaságunk fogyatkozni kezdett,
hamarosan már én is távozóban voltam, tekintve, hogy már csak az éjszakai
tömegközlekedést tudom igénybe venni, illetve nem is így készültem, de örültem,
hogy nem hagytam ki az estét.
Másnap sokszor eszembe jutott Klaus, azzal a kis fura
érzéssel, ami a buliban is megvolt. Gondoltam megkeresem őt az internet
segítségével; így is tettem. Nem kis energia befektetéssel megtaláltam, ami nem
volt könnyű, mert a vezetéknevét nem tudtam.
Mivel az érzés még mindig ott motoszkált bennem, vettem a
bátorságot és ráírtam. Választ is kaptam, majd ezzel elkezdődött egy
beszélgetés, minek során kicsit többet megtudhattunk egymásról.
Ezen szombati beszélgetéseknek, amik vasárnapra nyúlnak át,
lett eredménye egy találkozó a hét utolsó napjának estéjén.
Sétával indítottunk, beszélgettünk. Csípősen hideg volt, de
nem szegte kedvünket az idő. Úgy vélem igazán jó hangulatban telt az este,
útközben még egy pizzázót is meglátogattunk, majd elindultunk egy éjjel nappali
kisbolthoz. Ezen az úton belebotlottunk egy idős hölgybe, aki a földön feküdt,
testpozíciójából ítélve eleshetett. Mivel mindketten egészségügyben tanulunk,
azonnal a segítségére kéltünk. Sikerült talpra állítanunk. Noha meg tudott
állni a saját lábán beszéde kissé zavaros volt, de kommunikációra még képes
volt, megkérdeztük, hívjunk-e mentőt, azt felelte nem kell. Rendben, akkor hazakísérjük,
az alkoholtól erősen mámoros nénit. Nagy nehezen sikerült kiszednünk belőle hol
lakik. Nem is lakott messze, de az épületbe való bejutással gondjaink akadtak,
mert nem tudta a kapukódot. Felcsengettünk a lakásába, de nem érkezett válasz,
majd másik két lakással is próbát tettünk, ahonnan szintén nem érkezett válasz.
Mondjuk nem is várhatja az ember éjfél környéken, hogy valaki ajtót nyit. Végül
is rendőrt hívtunk, akik nem siették el a dolgot, csaknem átfagytunk, de a
nénit nem hagyhattuk magára. Eközben a néni előhalászta a kulcsát, amivel sikerült
bemenni az épületbe. Míg Klaus kint megvárta a rendőröket, addig én felkísértem
Ilonát, aki nem volt valami rétegesen felöltözve. A hölgy tudata egyre tisztább
volt, így könnyen feljutottunk a lakásába. Alig hogy felértünk meg is érkezett
a rendőrség, felvették az adatainkat, és gondjaikba vették a nénit.
Megköszönték a segítségünket, majd el is engedtek bennünket.
Lehet, hogy ha mi nem segítünk Ilonán, akkor a kihűlés vitte volna magával.
Ekkorra már annyira fáztam, hogy remegtem, de ugye még haza
is kellett jutnunk, ami már az éjszakai járatokra korlátozódott. Lent a
kapualjban megöleltük egymást, aminek a következménye egy csók lett.
Ezzel a kis élménnyel vártuk meg az éjszakai buszainkat,
teljesen átfagyva. De még így sem ment el a jókedvünk. Szerencsére a pályaudvar
váróterme még nyitva volt, így kicsit felmelegedhettünk, míg be nem zárt.
Hazatértemkor, ahogy minden végtagom kezdte visszanyerni
életképességét úgy eszméltem fel fokozatosan, hogy mi is történt az est folyamán.
Sokára is aludtam el, mert folyamatosan újra és újra lejátszottam magamban az
eseményeket. Végül a fáradtság győzött…
Remélem a történet folytatódik, legyen mindenkinek szép hete! J.
Remélem a történet folytatódik, legyen mindenkinek szép hete! J.
=)
VálaszTörlésÚgy látom 2013 mindenkinek a szerelem éve lesz, vagy a nagy (újra) kezdéseké. :)
VálaszTörlésÁááá, pazar történet, kiváló elbeszélés, izgalmas mellékszereplők, az érdeklődést végig fenntartó utalások. A rendezőtök zseniális, várom a második részt! :)
VálaszTörlésIdőnként kíváncsi vagyok, hogy hogy nézhetsz ki :D A blog-dolognak ugyan ez a lényege, hogy névtelenül elmondjunk dolgokat, de egyszerűen furdal a kíváncsiság: milyen srác lehet az, aki rögtön magába bolondít kvázi bárkit, akivel találkozik, ráadásul a blogod átadott személyisége is ilyen paraméterekkel rendelkezik. :) Hát igen, vannak dolgok, amiket sosem tudunk meg :D
VálaszTörlésA folytatás pedig kívánom, hogy legyen nagyon hosszú és boldog :)
Lehet, hogy ezeket a dolgokat sokkal könnyebben megtudhatod, mint gondolnád. Az igazi boldogságom még messze van, de a mesének még nincs vége. :)
TörlésÉn azért remélem, hogy nincs olyan messze. :)
TörlésIgaz, könnyen megtudhatnám, pl. ha lenne egy ilyen olvasó-író találkozó, csak hát kéremszépen, én enyhén antiszociális vagyok, nem bírom az embereket, kivéve akiket igen, de azok nincsenek sokan. :D
(Egyébként így utólag megnézve látom, hogy elég érdekesen fogalmaztam az előző hozzászólásomban.)
Sok sok jót kívánok továbbra is~
Író-olvasó találkozó, hm, ez nem is hangzik rosszul.
TörlésJómagam is antiszociális vagyok, tudatom mélyén pedig szociopata, így teljes mértékben megértem az ember "utálatod". :P
Neked is kívánok minden szépet, s jót. :)
Végre valaki, aki nem kezel elmebajosként :D Én tudatom mélyén és teljes felszínén is kissé érdekes figura vagyok. :) A pszichopata jelző ugyan nem teljesen illik rám, de néhány pontja igen. (Három megvan, ami azt jelenti, hogy már nevezhetnek annak. Hívom a kényszerzubbonyosokat :D) A társadalom egy része maximálisan hidegen hagy, de kicsit érzékeny is vagyok néhány témára. Nem bírom a fajgyűlölőket. Ilyenekkel rendszeresen összetűzésbe kerülök. Az ismeretség nélküli megítélés a gyengém. Az azon kevés dolgok egyike, amivel ki lehet borítani. És hidd el, senki nem akar engem látni, mikor kiborulok. >.>
VálaszTörlésEngem a teljes társadalom hidegen hagy, persze vannak kivételek, de ehhez a hozzám vezető 7 kapuból legalább négyen át kell jutni, ami nem egy egyszerű feladat. Ritkán borulok ki, elég türelmes vagyok, de egy bizonyos határon túl, mindenki fusson amerre lát. :D
TörlésNálam számtalan kapu van, de vannak olyanok, amik automatikus kedvezményre jogosítanak. :D Na meg vannak azok a kizáró okok is, amik minden előnyt sztornóznak, és ezekben az esetekben nem tud semmi olyat felmutatni az illető, amivel behízeleghetné magát. Eléggé rugalmas a türelmem erős határa egyébként, csak hát az előbb említett tulajdonság... :D Az a mumus.
TörlésSzerintem hasznos dolgok ezek a kapuk, be lehet vágni, illetve ki is lehet tárni valaki előtt. :)
TörlésBár én a legtöbb esetben ki sem nyitom. :D
Nálam nem is tudom mi a mumus, sok minden van, amit nehezen viselek, de hogy van-e olyan, ami kiváltképp zavaró lenne, hirtelen nem tudnék mondani. Bár, amit te is mondtál az nekem sem az egyik szívügyem. :D